Adjatok elém valakit, akinek leüvölthetem a fejét, és kiadhatom a dühömet. Most! Toporzékolni tudnék a fején, ugrálnék rajta, széjjelszaggatnám-karmolnám, kitolnám a szemét. Annyi agresszió, felgyülemlett keserűség, düh van bennem, amennyi még sosem volt. És ebben az a legrosszabb, hogy valószínűleg apránként fogom kitölteni a hozzám közelállókon, akik persze abszolút nem érdemlik. Akkor is találok valamit. Nemtom, majd tányérokat fogok a falhoz csapkodni. Ezt egyszer egy pszichológustól hallottam, hogy jó módszer... Vagy egy boxzsák kéne?

Szinte meg sem bírom állni, hogy ne kezdjek bele valami iszonyú hosszú bejegyzésbe a témában. Valahogy egy hete e körül forognak a gondolataim. Jó, nem valahogy, hanem elég egyértelmű módon, és ok miatt, de mivel én ezt a kérdést már a számomra fontos emberek közül mindenkivel megbeszéltem, és nagyjából ez is a lényeg, szkippelem a dolgot, és csak annyit szeretnék, hogy itt és most...

...köszönöm az összes barátomnak, hogy van nekem!

...először is marha viccesen nézek ki gumicsizmában, az oké, hogy általában nem érdekel, mit veszek fel, de ez a gumicsizma munkáskesztyű párosítás még az én lelkemnek is sok volt...

...kurva jó, hogy végre máshol vezetem le a kilóméter hiányomat, ugyanis a bazi hosszú kertben két helyről lehetett eddig vételezni a vizet, a kerti csapból, ami ugye bekrepált, de mivel egy kb 2 méter mély gödröt kell ásni, ahol egy szerelő is elfér, és mivel a szivattyú eddig felhozta a vizet a fúrott kútból, ami amúgyis jobb, mivel ingyen van, nagyjából basztak rá, igenám, de amikor a szivattyú is elromlott, és nem volt ember, aki megcsinálja, kezdtünk imádkozni az esőért... ...meg hordtuk ki a fürdőszobából kannában a vizet a kert végébe, ami egyébként hosszában 5 házzal határos, el lehet képzelni, ez már nagypályás... ...ötleteltem egyet, vettem egy fagytalanítót kemény 4000 forintért, szerváltam egy vízvezetékszerelőt, aki mellesleg a gyerekkori barátnőm apja, és ez a következő bejegyzésben más szemszögből még szerepelni fog, aki 1500 forintot kért el a szerelésért, nomeg ástam egy kurva nagy gödröt, ami igazából nem csalt mosolyt az arcomra... ...próbáltam erre embert szerezni, de senki nem ért rá, nekem meg már kurva sürgőssé vált a dolog víz híjján, ugyanis a növény az olyan, hogyha nem kap vizet, nem fejlődik, kinyiffan, akkor meg mi a picsának ültetünk már két hónapja... ...ma elment a szerelő, víz van, 5 rongy volt az egész, és basszus, basszus, kurvára utálom, hogy én vagyok az egyetlen, aki tenni is tud valamit a megoldásért, mindenki más meg esőtáncot jár... ...azért ez nem volt olyan bonyolult, hogy már harmadik hétvégén a fürdőszobából hozzam ki a vizet, de mostmár ezt is tudom...

...aszongya anyám, amikor szerelem fel a slagot a csapra, és szentségelek, hogy ez így rohadtul nem megy, nem féltelek én téged, hogy megoldod... ...ami igaz, az igaz, hogy nő létemre kurvára nem esek kétségbe a férfimunkától, és naná, hogy megoldom, de ezt ilyen elbizakodott hangnemben, vagy nem is tudom, és a gödörrel kapcsolatban még annyit, hogy egyébként rohadtul nem az van, hogy olyan erős vagyok, hanem az, hogy basszus, valakinek meg kell csinálni, és én meg megcsinálom, és lehet, hogy háromszor annyi ideig tart, és beleszakadok, de akkoris megcsinálom, viszont kurvára utálom, és nem találok rá jó szót, hogy mindenki úgy érzi, rám lehet számítani, de olyan visszaélősen érzik, hogy, á, ez a barom úgyis megcsinálja, és ezt az érzést meg utálom, ha valaki tud rá jó szót, az megoszthatná velem...

...mondom, anya, segíts már elrakni ezt a slagot, erre látom, hogy húzza, rángatja, kersztbe-kasul, mondom, jó, hagyjad, dehát mégis anyád téged hogy tanított rendesen elrakni a dolgokat? erre ő vette a lapot, és visszakérdezett, hogy hát és téged? mondom, hát na ez az, hogy rendesen, tisztességesen meg kell igazítani, hogy az párhuzamos legyen, és rájöttem, hogy ez tényleg vicces volt, de valójában meg nem, mert engem tényleg az az ember tanított nomrálisan elpakolni cuccokat, akit éppen leugattam, hogy ne trehánykodjon már... ...az emberek változnak...

mosolyra húzódik a szám. Ma találtam valamit, ami olyan, de olyan ritka, hogy tényleg kivételes. Még csak kezdődik, nem merek rá semmit mondani.

"díszízöbiginingofőbjútifulfrendsip"

Rokonlélek, ez van, nna. 

Viszont kurvára elvesztettem az álomváram. (Illetve ez nem biztos, de most rohadtul így gondolom...)

Nem baj, ha nem érted, de ez most kijött.

Nna.

:)

Hogy kell olyat csinálni, hogy olvasol valamit egy blogon, és úgy érzed, ezt meg kell osztanod másokkal is? Be mégsem másolhatom ide más pósztját. Reklámnak nem szánom. De fasza volt elolvasni. Jól esett. Najó, linkelem.

OLVASD EL!

Most.

:)

Hol volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy nemzetközi jog tanszék, akik bizony ádáz csatát vívtak a matematika egzakt tudományával. Hogy ki kerekedik ki győztesként, azt a nyájas olvasó döntse el maga, történetünk végére minden eszköz rendelkezésére áll majd ehhez.

Szép tavasznak április hónapjában annak kétharmadánál a nemzetközi jog tanszék híres nevezetes zárthelyi dolgozat megírását hirdette. Oda is sereglettek a népek, hogy bizonyságot tegyenek tudásuk színe javáról. Két szabály volt csupán, így nem volt nehéz átlátni a rendszert, jó válasz egy pont, rossz válasz mínusz egy pont, 8 kérdés volt. (Most tekintsünk el attól, hogy volt olyan lehetőség is, hogy "nem tudom", de én olyat nem ikszeltem, illetve lehetett volna, hogy egy kérdést kihagyok, de nem tettem.)

Mind a 8 kérdésre ikszeltem valamit, tehát vagy helyes, vagy nem helyes a válaszom.

Fáradtabb agyú olvasóim kedvéért lássuk együtt a lehetőségeket:

8 helyes válasz, 8 pont;

7 helyes válasz, 1 helytelen, 6 pont;

6 helyes válasz, 2 helytelen, 4 pont;

5 helyes válasz, 3 helytelen, 2 pont;

4 helyes válasz, 4 helytelen, 0 pont.

A zárthelyi dolgozat után lelkesen 4-6 pontra számítottam, ami különös örömmel töltött el, mivel 4 ponttól lehet venni a következő akadályt, a nemzetközi jog szigorlatot. 4 pont a vizsgára bocsátás feltétele.

A zh után a következő meglepő eredmények születtek: 3 (azaz három) pontom lett.

Amidőn felismertem a matematikának eme csodás hatalmát, úgy éreztem, mintegy trójai falóként én fogom eldönteni a csatát, amikor is nem várt akadályba ütköztem.

"A dolgozatokba nincs betekintés!"

...díszelgett a tanszéki hirdetőtáblán.

Mint a modern kor összes művészete, én is a befogadóra bízom a befejezés értelmezését. Én már kidühöngtem magam. Ki nyerte a csatát?

Most lehet hüledezni.

Na hát az kurva szar, ha az ember első szerelme/pasija arról győzködi, hogy az csak egy véletlen baleset volt (mármint az egész kapcsolat), és baszki Attila, annak abban a korban/életszakaszban rohadtul úgy kellett történnie, és rohadtul utálom, hogy amikor a szigeten az esőben odaadtad a kapucnis pulcsid, és megfogtad a kezem, az nyolc év távlatából csak egy véletlen baleset neked, és nem a sors legnagyobb áldásaként emlékszel rá, mint amikor az akkor amit jelentett.

Egyébként meg kurva jól esett ez a ma esti beszélgetés.